Grafika
EGYEDI GRAFIKA
A grafika a képzőművészet azon ága, amelyhez a sokszorosítási eljárással készült, de eredetinek tekinthető alkotások tartoznak, illetve azok az egyszeri alkotásokról (pl. festmény) sokszorosító eljárással készült reprodukciók, melyek nem tekinthetők egyedi alkotásnak. Gyakran ide sorolnak olyan képzőművészeti eljárásokat is, amelyek nem nyomatok, de szintén papír alapot használnak, mint például a ceruza-, toll- és krétarajzok, akvarellek, esetleg pasztellképek.
Ceruzarajz
A grafittal az 1600-as évek elején találkozhatunk először. A grafitceruza az egyik legfontosabb rajzeszközünk. Vonalas és tónusrajzok egyaránt készíthetők, sokféleképpen és érzékenyen lehet vele dolgozni. Radírgumival könnyen javítható, így a rajztanuláshoz alkalmas. Tanulmányok készítésére puha, B-s ceruzákat használjunk, mert ezekkel sötétebb tónusfokozatokat is kialakíthatunk. A klasszikus tónusozást sraffozással, vagy a formák körvonalait követő, íves vonalrendszerrel hozzuk létre. A túl puha ceruzával készült rajzok idővel elmaszatolódnak, ezért célszerű lefixálni a papírt. A grafitceruza mellett léteznek pitt-, szén-, akvarell- és pasztellceruzák is. Ma 20 keménységi fokozatban gyártanak grafitceruzákat a 10H-tól (legkeményebb) a 9B-ig (legpuhább).
Szénrajz A régi művészek faszenet alkalmaztak a freskók terveinek falra másolásához. Ugyancsak szénnel készítették az előtanulmányokat, vegyes technikáknál, pedig ezzel egészítették ki a rajzokat.Ma is igen kedvelt eszköz, mert a rajz könnyen alakítható szétdörzsöléssel vagy letörléssel. Javítani puha rongydarabbal, leporolással lehet. Érdes felületű papírt válasszunk a szénrajzhoz, mert erre könnyebben tapad a szénpor. A szén teljes eltávolításához monopolgyurma (gyurmaradír) ajánlott, de vigyázzunk, mert így a lap zsírossá válik, és nem tapad rá egyenletesen a por.A faszénhez hasonló a préselt szén. Ez az anyag kevésbé festői, de mélyebb tónusok alakíthatók ki a rajzon.
Krétarajz. A rajzkréta fekete, fehér, vörös és barna színekben régóta használatos. Annyiban különbözik a széntől és a pasztelltől, hogy keményebb és zsírosabb, a színek, pedig nem keverhetők, dörzsölhetők össze. A rajzkréta jól tapad a papírhoz, nehezen dörzsölődik el, de ennek következtében nehezen javítható. Vonalai még radírozással sem tüntethetők el nyomtalanul.
Tollrajz, ecsetrajz, tusrajz. Anyaguk szerint számtalan rajzolásra használt tollat különböztethetünk meg. Készülhet lúdtollból, nádból, bambuszból vagy fémből. Nádból és bambuszból úgy készíthetünk rajzolásra alkalmas eszközt, ha az egyik végét ferdére vágjuk, a vállakat, pedig homorúra metsszük. A tollat forgatva különböző vastagságúak lesznek a vonalak. A lúdtollból hasonlóan készítünk rajzeszközt, a végén bemetsszük és zsírtalanítjuk az üreget. Az acéltollak az 1800-as évek elején terjedtek el. A rendkívül változatos formájú hegyek sokféle vonal kialakítására alkalmasak.Tusrajzok a tolleszközökön kívül ecsettel is készíthetők. A vékony hegyben végződő ecsetekkel különbözőbb karakterű vonalak rajzolhatók.A tusrajzok ma már folyékony tussal készülnek. (A legrégibb és időtálló tusfajta a szilárd halmazállapotú kínai tus.) Tónusok kialakításához sraffozást (párhuzamos vonalak), firkálást vagy – a felületek lággyá tételére – lavírozást (elmosás) alkalmazhatunk.
Monotípia – egyedi nyomatot jelent – átmenetet képez a sokszorosító és az egyedi grafika között.Festéket hengerelünk szét egy üveglapon. A ráhelyezett papírlapra ecsetnyéllel, golyóstollal vagy más hegyes eszközzel rajzolunk. A papír másik oldala felszívja a festéket. Nemcsak vonalakat, de foltokat, felületeket is létrehozhatunk ujjunk segítségével. A rajz végeztével óvatosan emeljük le a lapot.Közvetlenül az üveglapra is rajzolhatunk, így negatív képet kapunk. Rajzolás után a papírt az üveglapra helyezzük, majd tiszta hengerrel áthengereljük. A két módszer együttes alkalmazásával igen érdekes hatásokat érhetünk el.
SOKSZOROSITHATÓ GRAFIKAI TECHNIKÁK
Magasnyomtatás
Fametszet A magasnyomás a fadúcok feltalálásával kezdődött. A kínaiak időszámításunk kezdetén már fadúcokkal nyomták meg a selymet.A fametszéshez kések és vésők, a felrajzoláshoz tus vagy indigó szükséges. Fametszet készítéséhez elsősorban megfelelő faanyagra van szükség. Magyarországon erre a legalkalmasabbak a vad gyümölcsfák – alma, dió, körte és cseresznye. A metszés előtt a fadúcokat olajjal impregnálják.
Linómetszet. A pauszpapírról indigóval átmásolt rajzuk fordított állású lesz a nyomaton. Ha a rajzot eredeti állásában szeretnénk látni, akkor a pauszt az ábrával lefelé helyezzük a dúcra (linó). Az átmásolás után metsszük ki az ábrát. Mindig figyeljünk arra, hogy a dúcot fogó kezünk ne kerüljön a metszőkés irányába, mert könnyen megsérülhet! A metszés után gumihenger és üveglap segítségével egyenletesen felvisszük a nyomdafestéket a linóra. A ráhelyezett vizes papírt sima csontdarabbal, kanállal vagy a metszőszerszám végével nyomjuk a festékezett felületre. Végezetül óvatosan emeljük le nyomatunkat a dúcról.
Papírmetszet. A papírmetszés a legegyszerűbb magasnyomtatási eljárás. Nyomóformaként vastag kartont használhatunk, amely ollóval sniccerrel könnyen kivágható. A metszés után gumihengerrel egyenletesen felvisszük a nyomdafestéket az üveglapra, majd ráhelyezzük a kimetszett kartont, és rásimítjuk a papírt. Ezek után egy tiszta gumihengerrel, vagy a kezünkkel nyomjuk rá a papírt a dúcra. Végezetül óvatosan emeljük le a nyomatunkat a dúcról.
Mélynyomtatás
Rézmetszet A legelső mélynyomó eljárás a rézlemezbe való metszés volt. A befestékezett fémlapról a felesleget rugalmas műanyag lappal lehúzzuk. Ezután tisztára töröljük egy papírdarabbal, majd nagy nyomóerejű mélynyomó prés segítségével elkészítjük a nyomatot.
A rézkarc (régiesen aquafortis)a védőréteggel (pl. viasszal) bevont rézlemezbe tűvel karcolt grafikát a vonalak alatt védtelenné váló rézbe savval maratják bele, majd tintával nyomatokat készítenek papírra.
Aquatinta - más néven foltmaratás nem olyan kemény, vonalas mint a rézkarc, inkább hasonlít az akvarellre vagy a lavírozott tusrajzra. Ezt a lemez fokozatos maratásával érhetjük el.
Síknyomtatás
Kőrajz A kőrajz vagy más néven litográfia a síknyomtatás ma már egyik kevésbé ismert ága. Az eljárás a zsír és a víz taszításán alapszik. A nyomóformához speciális mészkövet használnak, amelyre zsíros eszközökkel rajzolnak. A kő magába szívja az eszközök zsírtartalmát, ezáltal a rajzolt felülethez tapad a nyomdafesték,litográfiai kézipréssel elkészítjük a kész nyomatot.
Szitanyomás A szitanyomás régi Japán textilfestő technika. A 20. század amerikai művészei fedezték fel újra és kezdték alkalmazni. A szitanyomás lényege, hogy nem hordozza, hanem átengedi a festékanyagot. A szitanyomással nemcsak sík felületekre, hanem kisebb méretű tárgyakra, fémre, fára, műanyagra, papírra és textilre egyaránt nyomtathatunk. A nyomóforma egy keretre felfeszített szitaszövet.
