A kompozíció
A kompozíció a latin compositio szóból ered, jelentése: összeállítás.
A képzőművészetben a kompozíció a nyelvi elemek,valamint a sajátos kifejezési eszközök segítségével jön létre.
Ezek a következők:
a képzőművészeti nyelvi elemei: a pont,a vonal,a folt,a forma,tónus, a szín
A képzőművészet eszközei ellentét,ritmus,harmónia,arány,egyensúly,szimmetria,aszimmetria,egybevágás,egymás mellé helyezés.
Alapvető szabály:
EGYSÉG A VÁLTOZATOSSÁGBAN
VÁLTOZATOSSÁG AZ EGYSÉGBEN
A változatosság vonza a néző tekintetét,felkelti annak érdeklődését.Az egységet kompoziciós vázakkal,kiegyensúlyozott tónus és folteloszlással,a szinek harmóniájával,a fedett és üresen maradt felületek arányos elhelyezésével biztosithatjuk.
A kompozíció típusai
A kompozíció lehet zárt, nyitott, dinamikus, statikus, horizontális és vertikális osztású, átlós, háromszögre épített, szimmetrikus, aszimmetrikus stb., attól függően, hogy alkotóelemei hogyan viszonyulnak egymáshoz.
A zárt és a nyitott kompozíció
Zárt kompozíció esetén a kép erővonalai a kép keretein belül lévő központi elem felé mutatnak.
Nyitott kompozícióról akkor beszélünk, ha úgy van lezárva a kép, hogy az gondolatban a kép keretein kívül is folytatódhat. Jellegzetesen nyitott kompozíció például egy tapéta vagy egy vég textil mintája.
A statikus kompozíció nyugalmat áraszt, mentes a nagy változatosságtól, nem érzékeltet mozgást. Olyan kompozíció, amelyben a formai elemek, vonalak, felületek harmonikus összehangzásuk folytán a nyugalom, a kiegyensúlyozottság képzetét keltik. Jellemzőek rá a vízsintes és függőleges vonalak, a szabályos formák, valamint a néző figyeleme egy adott pontra van irányítva.A formák és vonalak szigorúak,pontosak,néha ridegek ,de kiegyensúlyozottak. A szereplők magatartása természetes,ellennőrzött,fékentartott,a mozdulatok visszafogottak,ünnepélyesek.A színek harmonikusak és a kontrasztok mérsékeltek.
A dinamikus kompozíció fontosabb erővonalai több irányba haladnak. Esetleg színben vagy formában változatosak, vagy a mozgás illúzióját keltik.A mértani szerkezet átlókon,hegyesszögeken alapszik.A kompózíció vázlat asszimetrikus. A formák és a vonalak zaklatottak,idegesek,csavarodottak,,szaggatottak,energikusak.A szereplők mozgása teátrális,túlzott,drámai(teljes lendületben,esésben,repülésben,harcban rögzítették).
Szimmetria és aszimmetria
Az ember a természeténél fogva mindig, mindenhol a harmóniát , az arányt , az egyensúlyt és a ritmust keresi. A harmonikus elrendezés egyik legkézenfekvőbb eszköze a szimmetria .
A szimmetrikus kompozíció statikus, ünnepélyes, nyugalmat áraszt. Gyakran alkalmazzák például az esküvői meghívókon és díszokleveleken.
Azonban a tökéletes szimmetria unalmassá válhat. Ha egy ember arcát nézzük, azt is szimmetrikusnak tartjuk, de apró részletekben eltér egymástól a jobb és a bal oldal. Ugyanez a helyzet egy szép falevéllel.
Régi hímzéseken vagy szőnyegeken is megfigyelhetjük, hogy az alapvetően szimmetrikus elrendezés apró eltéréseket rejt a mintázatban. Ez érdekessé teszi a kompozíciót, de nem teszi tönkre a szimmetriát. Az erőltetett szimmetria viszont akár disszonáns is lehet. Például, ha több, egymástól eltérő jellegű elemet mindenáron szimmetrikusan rendezünk el, akkor durva diszharmonikus hatást kelthetünk.
Ha alkotásunkat könnyen olvashatóvá szeretnénk tenni, akkor igyekeznünk kell, hogy minél könnyebb legyen a néző számára a rendet megtalálni. Teljes zűrzavart nagyon nehéz vagy talán lehetetlen alkotni, mert az emberi agy úgy működik, hogy mindenben keresi a mintázatot, a rendet, hiszen így tud valamilyen jelentést kihámozni a látottakból.
A figyelem irányítása
Az a tény, hogy a figyelem irányítható, fontos része a vizuális észlelésnek. Nem érzékelünk mindent egyszerre vagy egyenlő módon. Ehelyett először a legnagyobb vagy leghangsúlyosabb elemre összpontosítjuk a figyelmünket, majd ha a látottakat érdekesnek találjuk, továbbhaladunk a kevésbé hangsúlyos elemekre. A domináns elemek képesek irányt mutatni, folyamatosan vezetni a tekintetünket akár formai kialakításukkal, több elem együttes alkalmazása esetén pedig egymáshoz való viszonyukkal. A kompozíciós elemek a ritmus , a harmónia , a kontraszt , az egyensúly elvei alapján lehetnek kapcsolatban egymással.
A kompozíció ritmusát az optikailag hasonló vagy azonos elemek szabályos ismétlése vagy szabályos váltakozása határozza meg.
Ahhoz, hogy a ritmust érzékelni tudjuk, az ismétlődésnek az emberi érzékelés határán belül (tér és időhatárok) kell bekövetkeznie. A túl rövid sorozat nem okoz ritmikus élményt, a túl hosszú pedig monotonná válhat.
Ritmikus mozgást szabályosan és szabálytalanul ismétlődő elemekkel (vonalak, formák, hosszúságok, szögek, irányok, távolságok stb.) is létrehozhatunk.
Ha azonos motívumok ismétlődnek, egyenletes ritmust kapunk, ha egymástól különböző formák kerülnek egymás mellé, dinamikusabb ritmust hozhatunk létre
