Festészet
A festészet az a képzőművészeti ág, amely jellegzetes, sajátos anyaga a festék. A festészeti technikáknak két nagy csoportja a táblaképfestészet és a monumentális festészet.
A táblaképfestészet
Tempera kötőanyaga az emulzió. Ez vizes és olajos anyagok elegye. Temperával papírra, vászonra, fára, falra is festhetünk. A középkori temperaképek utolérhetetlen belső fényüket a vakítóan fehér gessoalapozásnak (gipsz és enyv keveréke) köszönhetik. Ezeket a képeket száradás után általában lakkozták is. Száradás közben a színek világosodnak, s teljes száradás után fénytelenek. Ez a fénytelen, könnyű színhatás a temperaképek fő jellegzetessége.
Az olajfesték sokkal lassabban szárad, mint a tempera. Színei mélyebbek, tüzesebbek, fényesebbek. Csodálatos finomságú fény-árnyék viszonyok, tónus- és színátmenetek érzékeltetésére alkalmas. Gazdag lehetőséget nyújt a legkülönbözőbb felületi minőségek ábrázolására is. Míg a tempera inkább a világos színtartományokban mutatja meg igazi szépségét, az olajnál a világos és mély tónusú színek együttes alkalmazásával a tér bemutatásának is szélesebb lehetőségei állnak a festők rendelkezésére. Az olajfesték kötőanyaga az olaj. Oldószere, amivel a tubusból kinyomott sűrű festéket felfesthetővé tesszük, szintén tartalmaz olajat. Az olajfestéknek sokoldalúsága mellett még az is vonzó tulajdonsága, hogy jól javítható. A lassan száradó festéket akár munka közben is lekaparhatjuk, vagy száradás után fedőfestékkel ráfesthetünk, s ezzel eltakarhatjuk az elrontott részleteket, vagy munka közben is módosíthatunk a kompozíción.
Az akvarell . Az akvarellfestéket vízzel vegyítik, s mivel áttetsző, csak a világostól a sötét felé lehet vele építkezni, nem úgy, mint az olaj- vagy akrilfesték használatakor. A hangsúlyos fényeket úgy érik el, hogy a papír felületét érintetlenül hagyják, vagy a nagyon halvány színeket sötétebbekkel veszik körül.
A gouache vízfestési technika A gouache-t fedőfestésként alkalmazzák, mivel több réteg festhető egymásra a színek keveredése nélkül. A festék megszáradva kicsit más színű, mint nedvesen, ezért nehezebb kikeverni a színeket.
A pasztellkréta könnyen használható és alakítható. A színek azonnal élővé és ragyogóvá válnak a kezedben, ráadásul nem kell higítani, ugyanakkor jól fed. A pasztellkréta bármilyen felületen alkalmazható, amelynek mélyedései képesek megtartani a pigmentszemcséket, ám a száraz por könnyen lepereghet, elkenődhet, maszatolódhat! A pasztelltechnika fejlődése napjainkban lehetővé tette, hogy a művészek viaszkrétával a szín mélységét és a megtapadását is biztosítsák, ugyanakkor ne veszítsenek a pasztell finom hatásából sem. Sőt, ha a krétanyomokat ecsettel és terpentinnel lavírozzák, nagyobb felületre is fel lehet hordani a színeket!
A monumentális festészet
Freskó. Lényege, hogy a tempera festéket a benedvesített vakolatra hordták fel. Az így megkötött festék mélyen beivódott a felső rétegbe (intonaco). Mivel a vakolat gyorsan száradt, ezért egyszerre csak egy kisebb, egy–két nap alatt megfesthető felületet nedvesítettek be, ez a giornata (dzsornáta). A freskók finomabb részleteit gyakran al secco technikával, a megszáradt vakolaton egészítették ki.
A szekkó száraz vakolatra dolgozik a művész. Itt már külön kötőanyagot kell használnunk, hogy a festék a mészpáncélon megkössön. A szekkóképek kevésbé időtállóak a freskónál. A pannó nem közvetlenül a falra készül, hanem egy előtte álló, elmozdítható közegen. Ez lehet akár egy hatalmas méretű vászon is, amire tetszőleges technikával festettek.
A mozaik kis lapocskákból összerakott kép. A mozaiklapokat cementalapozásba nyomkodva rögzítik a falon. A görögök geometrikus padlómozaikjaikhoz a kövek mellett már színes üveget is alkalmaztak. Az ókeresztény falmozaikok színes üvegből készültek. Bizáncban drágaköveket és gyöngyöket is használtak.
Az üvegablak festőanyaga a színes üvegen átáramló fény. A képtervekről az egyes színfoltoknak megfelelően sablont készítenek, s azt a színes üvegtáblára helyezve vágják ki az egyes részeket. A kivágott részeket H-keresztmetszetű ólompántokkal foglalják össze. Ezek a pántok fekete kontúrként keretezik a részformákat. Az egész ablakot végül vasmerevítőkkel ellátott vaskeretbe helyezik. Az apróbb részleteket az egybefoglalás után üvegtartalmú festőanyaggal külön festik rá a táblákra.Igazi szépsége a nagy összefüggő, egymással harmonizáló színfoltok dekorativitásában van.
