A népvándorlás kora
A 4. században a Nyugatrómai Birodalom határán megjelentek az Ázsia és Észak-Európa felől érkező barbár törzsek. A gótok és más germán törzsek Észak-Európából, a hunok Ázsiából vándoroltak. Az Európába özönlő új népek fegyveresei veszélyt jelentettek Rómára. A hatalmas birodalom itáliai területei különösen védtelenek lettek. A 4. század végén, az 5. század elején egyre gyakoribbá váltak a határmenti támadások. 455-ben a vandálok lerohanták Rómát. 476-ban mértek végső csapást a barbárok a nyugati birodalomra, melynek története akkor fejeződött be, amikor Odoaker összecsomagolta és elküldte Bizáncba az uralkodói jelvényeket.Míg történeti vonatkozásokban megannyi kortárs beszámolót ismerünk, a népvándorlás korának, és a korai középkornak tárgyi emlékei sok tekintetben hiányosak. Az emlékek leggazdagabb lelőhelyei többnyire temetők. A pogány hamvasztásos temetkezést a kereszténységre áttérő barbár népek felváltották a hantolásosra. Ilyen hantolásos sírokból kerültek elő a legváltozatosabb tárgyak: ékszerek, ruhacsatok, sisakok, pajzsok, fegyverek.
Rendkívül változatos formájúak a különféle ruhacsatok, fibulák. Az egészen egyszerű szimmetrikus daraboktól a különféle gombos, vagy éppen korong alakúakon át az állatos figurákig, a nagy „sasos” vizigót, a kis „sólymos” osztrogót, és az „S” alakú kígyós fibulákig. Díszítésük többnyire ún. ékvéséssel készült, úgy, hogy a fémbe mélyen belekarcoltak különféle geometrikus mintákat, néhol egészen egyszerű vonalakat, spirálokat, másutt bonyolult indákat, szalagfonatokat.
A barbár kultúrák mindegyike szívesen használt fel féldrágaköveket. Kezdetben a kövek gombszerűen kiemelkednek a foglalatból, később azonban kis lapocskákra hasították a színes ásványt, amelyet így sokkal könnyebben lehetett aranyba, vagy más fémfoglalatba helyezni.
