Magyar művészet a népvándorlás és a honfoglalás korában
A vezető réteg kultusza
Csupán a legelőkelőbb családok férfitagjai viseltek magukon többféle védő jelképet, A táltosok, regősök egyaránt azt hirdették, hogy uraik vagyonukat, jogaikat, tisztségeiket csodás úton nyerték. Megteremtődött a vezérek szakrális kultusza. A nemzetségek egész megjelenésükkel ezt az isteni származást, méltóságot kívánták hangsúlyozni. E rangos réteg igényei teremtették meg azt a módos, igényes, díszes művészetet, amit a honfoglaló őseinkről jelenünk ismer. A ránk maradt emlékek legnagyobb része a viselet tartozéka: ékszerek, a ruházat ékítményei, felszerelési tárgyak. A hitvilág bűvös jelképeit hord ozó darabok a széles pántú csuklós női karperecek, a gazdag állat- és növényornamentikájú ruhaszegények, süveg csúcsdíszek. A nemzetségi család védőszellemeinek ábrázolásában tehát csupán eleink díszítőművészetét, fantáziáját kell tisztelnünk, mivel ezeknek ugyanolyan súllyal szakrális funkciója is volt, azaz az isteni származás külsőségekben való kimutatása.
Az ékszerek védőfunkciója. A csontdarabkák amulettként való viselése pogány védőfunkciót látott el. A rangosak ékes viseletén a dísztelen csontok helyett a védőállatok szellemét az ötvösművű ábrázolások hordozzák. A fémből öntött vagy lemezre mintázott állatalak a női viseleteken gyakoribb. Gyakran ábrázolták az életfát ötvöstárgyakon, mivel ezen a fán tanyáznak a segítő szellemek.Nemcsak az ékszerek mutatták használója rangját, hanem eleink két igen fontos eszköze, az öv és a tarsoly. Az öv a felnőtt szabad ember méltóságának jelölője. Amikor a fiúból férfi lett, jelképesen férfivá avatták, felövezték. A rangosabbaknál az övveretek fémanyaga ezüst, arany.A népvándorlás kori ötvösség
A népvándorlás kori ötvösök nagy része az antik hagyományokat a Pontus északi részének bizánci műhelyeiből tanulhatta meg. A háttér kitöltésére használt poncolást az ókorban már használták, s ez megjelent minden népvándorlás kori népnél. A domborítás kétféle lehetett: vagy hátulról dolgozták meg a lemezt (a tarsolylemezek ilyenek), vagy elölről verik hátra az alapot, s ekként domborítják ki a domborművet (mint például a nagyszentmiklósi kincs tárgyainak esetében). Sok esetben megjelenő ötvöstechnika a préselés. Avar kori préselőmintáink mind pozitív minták, azaz a pozitív mintára verték rá a lemezt.
A viaszveszejtéses bronzöntés. Az ókori viaszveszejtéses bronzöntést alkalmazták, melyek csak egy-egy példány kiöntésére voltak alkalmasak. A honfoglaló magyar ötvösség legszebb darabja Bécsben, a német-római császári jelvények között őrzött szablya, mely Attila kardjának mondatik. A szablya veretein szalagdíszek és palmetták rajzát találjuk, pengéjének vörösréz betétjén palmettásodott állatok marakodnak. Népvándorlás kori sírjainkban talált nagyszámú vaseszköz a kovácsmesterség elterjedtségét mutatja. Nagyon elterjedt volt a csontfaragás. Az agancs, lapocka vagy hosszúcsont különféle tárgyak (botvég, nyeregkápa, fésű, zablarúd) díszítésének, berakásának kedvelt anyaga volt. A faragványok nagy része festett. Egyik legszebb fennmaradt csontfaragott tárgyi örökségünk a soltszentimrei magyar női nyereg vésett-faragott kápadíszei.Tarsolylemezek
A honfoglalás idején a legelőkelőbbek tarsolyait a korábbi öntött veretek helyett az egész fedőlapot beborító nemesfémlemezzel kezdték díszíteni. Ez jellegzetesen a honfoglaló magyarok hagyatéka. Mindegyik tarsolylemez másféle, nagy rajzkészségről, találékonyságról tanúskodó ötvösmunka. Általában az egész lapot egyféle mintázat borítja. Egyazon minta dús mintahálózatát palmettahálónak nevezzük. Egyes lemezeken a pogány és a keresztény mitológia azonos értékű jelképei (életfa, az Úr keresztje) egyszerre jelennek meg. A növényi mintakincs főként az életfa ábrázolást jelenítette meg, mely a sikert, a gazdagságot, boldogságot is szimbolizálta. A nők legfeltűnőbb ékességei a védő-óvó jelképű páros korongos varkocsdíszek voltak, melyek kétoldalt a vállra függtek le.A vezéri udvartartás pompájáról tanúskodik a délvidéki törzsfő, Ajtony Maros menti vára közelében fellelt világhíres nagyszentmiklósi kincslelet. A tarsolylemezek díszítőeleme igen egyszerű: dús levelű pálmavirág, friss pálmahajtás. A motívum előzménye a perzsa-szasszanida kultúrával való találkozásra vall, a mintafűzés azonban iszlám indítást mutat. A tarsolylemezek felületkitöltő szerkezetének legegyszerűbb megoldása a palmetták talán iszlám alapú rácsmintaként kapcsolódása egymáshoz úgy, hogy két-két levelük összeér, s az így létrejött sorhoz kapcsolódik a következő palmettaszint. De a tarsolylemez készítés sem tekinthető mai szóval élve "népművészetnek", mivel rangjelző funkciója volt. Állatábrázolás tekintetében a griff és az iráni kutyamadár (szenmurv) uralkodott. A férfiak számára készített díszvereteket azonban ritkán ékesítették állatalakokkal. A honfoglalók avar örökségű állatalakos művészetét elsősorban gazdag női sírokban találjuk, míg a férfi sírok az ornamentika elnövényesedéséről árulkodnak.
