Romanika
A szó jelentése:„rómaias”, Rómát utánzó • Ideje: kb. XI-XIII. sz. közepe.
A „román kori művészet” fogalmán 1824-ben Caumont francia művészettörténész, meghonosítója Nyugat-Európa érett középkori művészetet értette. A kifejezés utal az antik-római hagyományok és a betörő „barbárok” tradícióinak összeolvadására, s a törekvésére, hogy az ókori római művészethez kapcsolódjék. A román művészet rendkívül gazdag helyi stílusokban és egyedi formákban. Időhatárai országonként változnak. Általában a 12. századot tekinthetjük a romanika virágkorának. A stílus valóban termékeny korszaka 1050–1150 közé tehető.
A román kor művészete döntően a keresztény hitet szolgálta.
A román kor építészete
Az antikvitás óta a román építészet jelenti az első monumentális stílust. Egész Európában elterjedt, noha a helyi különbségek jelentősek.
Fő feladatának a keresztény templom építését tekintette, ami a legfontosabb művészi feladat, szobrászat, festészet és kézművesség minden erejét ennek a díszítésére fordította. A kor művészetétől távol áll a naturalizmus.
A 11–12. században fellendült az egyházi építkezés, püspöki székesegyházak, katedrálisok, dómok, plébániatemplomok, kolostorok, keresztelőkápolnák, temetőkápolnák és csontházak (karnerek) épültek.
A román templom elrendezése hasonló a római bazilikáéhoz: a szentélyhez vezető főhajó és mellette jobbról-balról egy-egy, néha két-két mellékhajó. Az egyszerű főépülethez néha egész sereg toldalék járul. Van, aki kereszt alakúra egészíti ki az épületet egy kereszthajóval a hosszhajó és a szentély között. A különbség belül még szembetűnőbb: az antik oszlopokat vaskos oszlopok és zömök pillérek váltották fel, a kazettás síkmennyezetet pedig félköríves boltozatok. A masszív falak és zömök tornyok a középkori várakra emlékeztetnek. Az ablakok keskenyek, lőrésszerűek, félköríves záródásúak, ikerablakok vagy rózsaablakok (sugárirányú kőküllőkkel osztott). A nehéz tetőszerkezetet erős dongaboltozat tartotta. A normann építészek bordás keresztboltozattal könnyítettek a tetőzeten, a háromszögű boltozatrészeket könnyebb anyaggal töltötték ki. A városokat lőrésekkel ellátott várak, földsáncok védik. Az erődítményeken belül lakótornyok és paloták épülnek.
A templomoknál közvetve a rómaiaktól veszik át a hosszanti és központos térelrendezések kialakult formáit. A templomok többségükben hosszanti elrendezésűek és a korai keresztény bazilika típusát fejlesztik tovább. A kisebb, főként a falusi templomok egyhajósak. Franciaországban gyakori az apszist övező szentélykörüljáró és az ebből sugarasan nyíló, rendszerint félkörös kápolnák sora, koszorúja.
Németország, Hildesheim: Szent Mihály templom. A nagyméretű bencés kolostortemplom, a korai német román templomépítészet legérettebb alkotása, a 11. század elején épült. Háromhajós, két keresztházas, kétszentélyes, síkmennyezetes bazilika.
Speyer: székesegyház. A német román építészet egyik legmonumentálisabb alkotása 1030 és 1106 között, tervének többszöri módosításával épült a frank-száli császárok temetkezési templomául. Hatalmas, 130 m hosszú, 35 m széles, háromhajós, keresztházas bazilika, félköríves apszisban záródó szentéllyel.
Worms: székesegyház. 1170 és 1220 között korábbi templom helyén épült, az építkezés folyamán többször módosult elgondolások szerint. Háromhajós, keresztházas, kétszentélyes bazilika.
Wartburg vára. A 11. század végétől a thüringiai őrgrófok építtették. Hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, erős védőfallal övezett vár, amely több épületet foglal magában. Legjelentősebb része a várfalhoz épült háromszintes palota-épület, a pallas.
Tournus: Saint-Philibert bencés apátsági templom, Franciaország. A 11. század elején épült. Háromhajós, keresztházas bazilika, félkörben záródó, körüljárós, sugárkápolnás szentéllyel.
Cluny: harmadik bencés apátsági templom. A nagyjelentőségű apátság indította el a 10. századtól a rend megújhodását eredményező reformot. Két korábbi templom helyén 1088 és 1225 között épült az apátságjelentőségét kifejező hatalmas harmadik templom, amelynek csak csekély része maradt ránk. Öthajós bazilika volt, keleti végénél két keresztházzal és kápolnakoszorús, körüljárós szentéllyel. Nyugati vége elé utóbb háromhajós előtemplom épült két nyugati toronnyal közrezárt előcsarnokkal.
Durham székesegyház. 1093 és 1143 között épült. Háromhajós, bazilikális elrendezésű.
Pisa: Campanile. A szentélytől délkeletre áll a, 1173-ban megkezdett. de építése közben megdőlt és szakaszonként kiigazítva teljesen csak a 14. században befejezett kör alaprajzú harangtorony, a „ferde torony”. Földszintjét és legfelső, sisak nélküli harang-emeletét vakárkádok, hat közbenső szintjét karcsú oszlopos, árkádos körüljárók övezik.
Pisa: Battistero. 1153-ban román stílusban megkezdett. nagyméretű, kör alaprajzú keresztelőkápolna.
Firenze: Battistero. A keresztelőkápolna római alapokon a 6-7. században épült, és a 11-13. században nyerte végleges képét. Nyolcszög alap-rajzú, nyugati oldalán négyszögű szentélyfülkével. 27 m átmérőjű, osztatlan terét kolostorboltozat fedi. Kétszintes belső architektúráján a római Pantheon hatása mutatkozik.
A román kor szobrászata
A szobrászat a templomok, épületek díszítésére szolgált. Az oszlopfõkön, kapubélleteken, a kapunyílások feletti ívmezőben, a szószékeken és a szentélykorlátokon stilizált, elnagyolt indák között megbúvó emberi és állati alakok jelentek meg. Az ábrázolt test többnyire zömök, vagy ritmikus sorokban megnyújtott alak, a ruharedők nem követik a test vonalait. A Bibliából vett személyek szimbolikus értelműek, merev mozdulataik és arcvonásaik nem fejeznek ki érzelmeket. Nagyon népszerű volt a trónoló Krisztus ábrázolása.
A középkor az egyes művészeti ágakat nem tekintette önállónak. Úgy vélték, hogy egy magasabb rendű feladat, az építészet szolgálatában állnak.
A román templomok szobordísze általában néhány, különösen fontosnak látszó helyre összpontosult: a bejáratra, az oszlopfőkre, az olvasópultra, a párkárnyokra, keretelésekre, ajtóbélletekre és a boltozatok homlokívére.
A szobrászi dísz szempontjából kiemelkedő rész a kapu, amely lehet egyetlen vagy több bejárat a templom hajóiba, vagy kereszthajójába. A kapunyílás általában négyszögű, felette félköríves mezővel, a timpanonnal (vagy orommezővel). Nagyobb ajtónyílást egy középső pillérrel (az osztósudárral) meg is oszthattak.A kapu feletti ívmező tartalmazza a középkori hit tipikus elképzeléseinek foglalatát: gyakorta ábrázolják itt a világbíró Krisztust, aki az utolsó ítéletkor dönt üdvözültekről és elkárhozottakról. A világbíró Krisztust sokszor ún. mandorlában trónolva jelenítik meg. A mandorla egy mandula formájú dicsfény, amely Krisztusnak az egész világra kiterjedő dicsőségét jelképezi, akit – fontosságának megfelelően – nagyobbnak ábrázolnak kísérőinél, például az evangelista-szimbólumoknál, a szenteknél, prófétáknál és az apokaliptikus aggastyánoknál.
A román kor festészete
A festészet alkotásai is túlnyomórészt vallásos tárgyúak és szimbolikusak. A fal– és üvegfestményeken, kódexillusztrációkon, iniciálékon és miniatúrákon hiányzik a háttér, a perspektíva és a fény-árnyék ábrázolása. Az olvasni nem tudókat a szimbolikus és sajátos jelölési rendszert követő illusztrációk tájékoztatták az írás tartalmáról.Bayeux-i kárpit. Készült: 1073-1083 körül. Bibliotheque Municipale, Bayeux. Gyapjúhímzés lenvásznon. A kárpit teljes hossza 70 méter. Azoknak az eseményeknek a megjelenítése, amelyek Angliának a normannok által történt meghódításához vezettek, lenyűgöz a részletek gazdagsága és az elbeszélés elbeszélése révén.A Cappella Palatina mozaikjai. Készült: 1132-1189, Palermo. Szicíliának a normannok által történt meghódítását követően egészen különleges stílusformák alakultak ki. A bizánci és az iszlám művészet fényűzésének hatására a hatalom új birtokosai átvették a költséges mozaikdíszítések helyi hagyományát, amely minden falfelületet és az épület minden elemét mintegy pompázatos köntösbe öltöztette. Bizánci motívum az apszis félkupolájában Khrisztosz Pantokrator félalakos megjelenítése is.
Nagyon fontos szerepet játszott a miniatúrafestészet. Szenteket és különböző bibliai jeleneteket ábrázoló egész oldalas miniatúrák mellett fejezet– és szövegkezdő iniciálék díszítették a szertartáskönyveket. A könyvfestés különösen alkalmas volt a figurális és ornamentális ábrázolásra, s ezt a művészeti ágat is a román kori vallásosság expresszivitásra törekvése határozta meg.
