Új realizmus
A Nouveau Réalisme a pop art-hoz hasonló törekvésekkel (az informelre adott negatív reakcióként), de tőle függetlenül, 1960-ban jött létre Franciaországban, Pierre Restany kritikus kezdeményezésére, ám az új realisták és a pop alkotók egymással való kapcsolatát személyes ismeretségek is egyértelművé tették. Az új realizmus személyességmentes új valóságmegközelítést tűzött ki célul, alkotói ezt a legkülönfélébb módokon értelmezték: a falról letépett és képként bekeretezett plakátok lehetőségeit felfedező és technikaként, dé/collage néven használó Raymond Hains és Jacques de la Villeglé mellett Arman hasonló tárgyakból felhalmozott ún. akkumulációi, Niki de Saint Phalle (aki maga is amerikai-francia volt) a nőiség kérdését boncolgató alkotásai, Jean Tinguely önmagukat elpusztító kinetikus alkotásai mind ide tartoznak, Daniel Spoerri "csapdaképei" (azaz szokatlan helyzetben mutatott hétköznapi tárgyakból, például vacsoramaradékokból készült assemblage-ai) és a csoport főalakja, Yves Klein munkássága mellett. A sorozatkészítés és a sorozatgyártás problematikájával éppoly elmélyülten foglalkoztak, mint az amerikai pop art képviselői. Kleint misztikus felfogása vezette a kék színhez. Ki is fejlesztett, majd Nemzetközi Klein Kék néven szabadalmaztatott egy bizonyos ultramarin árnyalatú festéket, illetve színt. Ha nem kékkel, akkor arannyal, vörössel vagy fehérrel alkotta híres monokrómjait.
