A konceptualis művészet
A konceptuális művészet (conceptual art, idea art, ideenkunst, ’fogalomművészet’) nem csupán irányzat, hanem USA-beli kialakulásától, a ’60-as évek második felétől a mai napig uralkodó szemléletmódja a művészet bizonyos irányainak. Gyökerei közt Duchamp munkássága a legmeghatározóbb, de Yves Klein, Piero Manzoni, a Fluxus és mindenekelőtt a minimalizmus is alapvető szerepet játszottak megszületésében. A konceptualizmusnak két, egymásnak ellentmondó meghatározása van: Henry Flynt fluxusművész meghatározásában a fogalomművészet olyan művészet, amelynek anyagát képezik a fogalmak (hasonlóan, mint a zenéét a hangok), amelyben a fogalom eszköz, Joseph Kosuth értelmezésében azonban olyan művészet, amelynek célja a fogalom, amely a művészet fogalmával foglalkozik – fogalmak által. Ez utóbbi képezi a szigorú értelemben vett konceptualizmus alapját, melynek Kosuth kétségkívül a legnagyobb alakja. Ez a fogalomművészet magával a művészettel kapcsolatban fogalmaz meg kérdéseket és állításokat A konceptualizmusban a művész, az alkotó mint személy háttérbe húzódása a minimalizmus felfogását visszhangozta. Állandó kérdése volt, hogy milyen alapon minősül valami művészetnek; a kiállítótér, a kontextus kérdését vizsgálta, de mindenekelőtt „elanyagtalanította” a műtárgyat: a koncept, az ötlet, a koncepció (elképzelés) elsődlegességét hirdette a megvalósítással szemben. A konceptualizmus jegyében született alkotások elbizonytalanítják a nézőt, hiszen gyakorlatilag nem is tárgyak. Gyakran csupán valamely hordozóra vagy közvetlenül a falra írott szövegek, fotók. A fotó egyébként is kiemelt szerepet játszik a konceptuális művészetben: használata helyettesíti a műtárgyat.
