A minimalizmus
A minimalizmus az 1966-os nagy, New York-i Jewish Museum-beli összefoglaló kiállítással vonult be a művészettörténetbe. A minimalizmus mellett Angliában használatos a primary structures (elsődleges struktúrák, szerkezetek) elnevezés is. A minimal art elnevezésének megfejtése a "minimális" különbségben rejlik a művészi szándék (idea) és annak megvalósítása között. Nem beszélhetünk minimalista csoportról, hanem Donald Judd, Robert Morris, Dan Flavin és Carl André munkássága alapján kibontakozó tendenciáról. A minimalizmus bizonyos értelemben visszatért a konstruktivizmushoz és a szuprematizmushoz, kiindulópontnak Malevics Fekete négyzetét vette. Judd, akinek filozófiai-művészettörténeti tanulmányai meghatározták alapvetően teoretikus, elméleti hozzáállását, a minimalista alkotást (azaz megfogalmazása szerint a specific objectet, vagyis sajátos tárgyat - lásd a shaped canvas alkotóinak, elsősorban Frank Stellának felfogását a művészeti tárgyról) a szobrászat és a festészet között helyezte el. Ezek az alkotások térbeliek, háromdimenziósak, emlékeztetnek az assemblage-ra, sőt, az environmenttel való rokonságukban a mű és a tér viszonyát is kutatják, de valójában közelebb állnak a festészethez a szín fokozott kiemelésével, jelentőségével, valamint a szobrászatban szokatlan (plexi, farostlemez stb.), Duchamp ready made-jeiből merítve iparilag előállított, "adott" anyagokat használnak.
