A NEOAVANTGÁRD
Sok művészettörténész nem is különbözteti meg az avantgárdtól, hanem csak az avantgárd új hullámáról, esetleg annak második felvonásáról beszél.
A neoavantgárd hasonlóan az avantgárdhoz egy gyűjtőfogalom, amely számtalan irányzatot foglal magába. A legjelentősebbek ezek a közül az informel, ezen belül az art brut, az op-art, a kinetikus művészetek, a strukturalizmus, a minimal art, a concept art, a land art, a pop-art, a hiperrealizmus és az akcióművészetek. Természetesen még számtalan irányzata, leágazása van.
A II. világháború után megváltozott a politikai helyzet, a világ kétpólusúvá vált. Amerika és a nyugati országok szembeálltak a Szovjetunióval és a keleti tömbbel. Elkövetkezett a hidegháború korszaka. Természetesen nemcsak politikai szinten voltak problémák, hanem az egyén szintjén is. A felgyorsult technikai fejlődés, az ökológiai válság, az urbanizáció, az elidegenedés magával hordozta azt a tényt, hogy a művészeknek ezekre válaszolniuk kellett sajátos formanyelvükkel. Az ember és a technika konfliktusa tovább gyűrűzött, és számtalan kínzó kérdést, megoldatlan problémát hozott magával. Ilyen a tömeges munkanélküliség, az urbanizáció veszélyei, a kábítószer fogyasztás növekedése, a bűnözés, a család válsága, az emberi kapcsolatok ellaposodása. Általánosságban jellemzi ezt a korszakot a lázadás, a korlátok elvetése, az önmutogatás, a sokkolás, a kapcsolódás különféle politikai mozgalmakhoz, filozófiai áramlatokhoz és lehetőleg mindenféle kötöttség elhagyása.
