A neoimpresszionizmus

Az utolsó, nyolcadik impresszionista kiállításon, 1886-ban kiállított Georges Seurat és Paul Signac is, akik kezdetben egymástól függetlenül kezdtek Delacroix nyomán a színek felbontásával foglalkozni. 1884-ben ismerkedtek meg, amikor másokkal együtt megalapították a Független Művészek Társaságát, amelynek a szervezésében került sor az első Salon des Indépendants-ra, vagyis a Függetlenek Szalonjára. Ezek a kiállítások voltak az impresszionizmusból induló, de az azt meghaladó neoimpresszionizmus legfontosabb bemutatói.Seurat az impresszionista stílus könnyedségével, pillanatnyiságával és szubjektivitásával szemben egy kiszámított, tudományos alapokon álló festészet megteremtését tűzte ki célként maga elé, amely több szálon is kapcsolódott kora természettudományos (pszichológiai és fiziológiai) kutatásaihoz. Felfogása szerint a technika a művészet szelleme és teste.Az általa alkalmazott technika a tiszta színek kis mennyiségben való vászonra helyezése volt oly módon, hogy a színek törvényszerű egymásra hatásából adódó keveredésére csak a néző szemében kerül sor. Ennek a divizionizmusnak vagy pointillizmusnak nevezett módszernek kiérlelt megoldása volt az 1886-os utolsó impresszionista kiállításon bemutatott Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén című nagy vászna.

Kapcsolódó dokumentumok

Híres munkák