Az antik görög kultúra
Az antik görög mûvészet az európai kultúra alapja. Õk állították elõször világunk középpontjába az embert, õ lett mindennek a mértéke. Isteneiket is emberi formára képzelték el, emberi érzésekkel és indulatokkal. A görög művészetben a testi tökéletesség találkozik az erkölcsi értékkel, a szép a jóval. Műveikre az antropomorfizmus jellemző.
Szobrászat
A görög képzőművészet legjelentősebb ránk maradt emlékei a szobrok és domborművek. Ezek részben a templom oromzatát, párkányuk frízét díszítették, részben önálló emlék- és fogadalmi szobrok voltak. A szobrászat főtémája már az archaikus kortól kezdve a ruhátlanul ábrázolt emberi alak. Az archaikus kor szobrászatára a nehézkés, tömör formálás, a frontális beállítás és merev arc, sajátos mosoly a jellemző. Kiemelkedő emlékei az ún. teneai Apollón és más ifjú - (Kurosz-) és leány - (Koré-) szobrok. A klasszikus kor szobrászata a valóság hű ábrázolására törekszik, és az emberi est harmonikus arányait keresi. A kor legnagyobb szobrásza Pheidiász, az athéni Partheon és az olümpiai Zeusz-templom szobrászati díszeinek mestere. A kor kiemelkedő emléke még Müron diszkoszvető szobra és Praxitelész Olümpiában talált Hermész-szobra.A hellénizmusban a klasszikus szobrászat mértéktartását, monumentális egyszerűségét a szenvedélyes mozdulatok, a drámaiság váltja fel. Jellemző emlékei a pergamoni Zeusz-oltár talapzatán körülhúzódó hatalmas dombormű és a Laokoón-szoborcsoport. Talán az i. e. II. század végére helyezhető a Milói Vénusz, melynek erőteljes, friss felfogása ellentmond a hellenizmussal szemben hangoztatott hanyatlásnak. Más feltevések szerint i. e. IV. századból származik. Az istennőnek az életnagyságot meghaladó márványszobrát 1820-ban találták Melos szigetén, ma a Louvre-ban található.
Festészet
A görög festészet monumentális alkotásai, a falfestmények nem maradtak fenn. Ezekről csak leírások és római kori, festett, ill. mozaik másolatok adnak tájékoztatást. Ránk maradtak azonban nagy számban festett vázák és tálak. Ezeket a mitológiából és a mindennapi életből vett motívumokkal díszítették. Díszítésük és színezésük alapján több stílust különböztetünk meg. Legkorábbiak az i. e. VIII. században készült geometrikus stílusú vázák, világos felületükön sötét színű mértani motívumokkal. Az i. e. VII. századtól kezdve megjelennek a vörös alapon fekete alakos, majd a fekete alapon vörös alakos vázák. A színek a későbbiekben tovább változnak.
Épitszet
Templom: templomaik a megaron (négyzetes vagy nyújtott négyszög alakú terem, melynek bejárata az egyik rövid oldalon van, előtte többnyire oszlopos előcsarnok található) mintájára épültek.
A templom magja a naosz (hajó), ahol az istenség szobra volt.
Általában hosszanti elrendezésűek. Kelet-nyugati tájolásúak. A belső teret két vagy három oszlopsor tagolta.
A leggyakoribb templomtípus a peripterosz, azaz oszlopsorral körülvett naosz.
Az összes térrész belmagassága azonos. Ablakot nem alkalmaztak.
Színház: középpontja a kör alakú orkhésztra, a kórus helye, ezt 2/3 kör alakban vette körül a lépcsős
nézőtér a theátron. Az orkhésztrát a nézőtérrel szemben a színfal, szkéné zárta le. Előreugró szárnyak fogták közre a színpadot, a proszkéniont.
A városok központja az agora, a piactér volt.
A görög építészet alapvető alaktani eleme az oszloprend.
Dór oszlop: az oszloptörzset élben találkozó kannelurák (függőleges homorulat az oszlop felületén) fedik, lábazat nélkül áll. Arányrendszere a férfi arányrendszeréhez igazodik.
Ión: karcsúbb és magasabb. Szalagsávval kapcsolt kannelúrás törzse, gazdagon tagolt lábazata és volutás (csigavonalú díszítmény) fejezete van. Gerendázatán az architráv három sima gerendából áll. A frízen sima, vagy folyamatos dombormű van, esetleg stilizált virág díszíti. Arányrendszere a nő arányrendszeréhez igazodik.
Korinthoszi: a iónhoz hasonló, csak a fejezete más: két sorban akantuszlevelek (az akanthosz nevu tüskés növény stilizált levele) övezik. Arányrendszere a leányok karcsúságát utánozza.
Az oszlopok arányrendszere annyira hasonlított az emberére, hogy sokszor emberalakkal helyettesítették pl. kariatidák (noalakok).
A görög templom szépségének titka az arányosság, mindennek pontosan kiszámították az arányát.
Emlékek:
Archaikus kor: Olümpiában a Héra-templom, korinthoszi Apollón-templom
Klasszikus kor: athéni fellegvár, az Akropolisz épületegyüttese (Niké Apterosz-templomocska, Parthenon)
Hellenizmus kora: Pergamon fellegvára.
