Egyiptom
Az egyiptomi kultúra ideológiai alapja lényegében a vallás, melynek sajátos jellemzője a lélek hallhatatlanságába vetett hit, s egyik legfontosabb tartozéka a halálon túli élet magyarázatára kidolgozott elképzelések rendszere. A művészek nem a jelennek, hanem az örökkévalóságnak dolgoztak.Tehát az alkotók nem a szépet kereső nézőkre gondoltak alkotás közben, hanem arra, hogy műveik a túlvilági boldogulást segítik elő. Témájukat leginkább a mindennapi életből merítik. Az egyszerű emberek, a parasztok, a kézművesek életéről, munkájáról adnak számot.Találhatunk az előkelők életéből is jeleneteket, lakomákat, hadjáratok jeleneteit, vagy áldozati jeleneteket és istenek ábrázolásait is szép számmal. A sírképek célja, hogy az élet derűjét vigye a sírokba.
A síkművészet (festészet és domborművesség)
Az alkotások elsősorban a halottaknak készültek, nekik nyújtották az élet teljességét, jelezve, hogy a háza népe ugyanúgy dolgozott neki a halála után is, mint korábban. Ezen kívül a képek és a feliratok eligazításul szolgáltak a holtnak a halottak birodalmában.
A művészek: a művészek társadalmi rangja, megbecsülése meg sem közelítette a korabeli írókét. Nagyjából a kézművesek közé sorolták őket. Ma már ugyan ismerünk művészneveket, de az alkotások nagy része anonim maradt. Az építészetben is nagyjából ugyanez a helyzet.
A művészeknek megvoltak az apáról fiúra öröklődő műhelytitkaik. A művészek ábrázolástípusokat tanultak meg. Tudniuk kellett, hogy kell kifaragni a hieroglifákat, az álló, mozdulatlan és a mozgó alakokat; a mozdulatlanok jellegzetességét és a sémabeli formakategóriák egész kompozícióját tanulták meg. A domborművek és a festmények vázlatok és mintakönyvek alapján készültek. A kisméretű rajzot négyzethálózat segítségével könnyen a falakra lehetett másolni a kívánt méretben anélkül, hogy az arányok elcsúsztak volna. A kötelező szabályok dolgoztak a síkművészetben és plasztikában is. Valójában az egyiptomi művészet nagysága pont abban mutatkozik meg, hogy ilyen szigorú kötöttségek mellett is volt fejlődés és érvényesülni tudott a szubjektív teremtő erő is. A domborművekre és festményekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Az emberalakokat úgy látjuk, hogy arcuk profilban van, szemük azonban szembe néz, ugyancsak szembenézetben vannak a vállak és mellkas. A test, derékon alul, és a végtagok ismét profilban vannak. Úgy mutatta be a testet, hogy a fontosabb testrészekből minél több látszódjon. Ez az ún. legnagyobb felületek törvénye. Az élet mindennapi eseményeit ábrázolják, de időtlenné általánosított, elvont formákkal. A képek egy másik sajátossága, hogy még nem - vagy csak elvétve - alkalmazzák a perspektivikus ábrázolási módot. Az összetett jeleneteket egymás felett elhelyezkedő, párhuzamos csíkokra bontják. A csíkok kifejezhetnek időbeliséget és térbeliséget is, de a távolságot is ezen a módon érzékeltetik.Az egyiptomi ábrázolásmód tűnhet nagyon sematikusnak, mintha a művészek nem tudták volna élethűen ábrázolni a valóságot. A helyzet azonban az, hogy nem is akarták naturálisan megjeleníteni a valóságot. Nem a mesterségbeli tudás vagy alkotni akarás hiányáról van szó, hanem sokkal mélyebb társadalmi, világnézeti okok alakították ilyenre az egyiptomi formanyelvet. A valóságot a mondanivaló megragadásával akarták ábrázolni, és nem realisztikus módon.
Szobrászat
A szobrászat témaköre a műfaj sajátosságaiból adódóan sokkal szűkebb. Királyok emberfeletti méretű vagy kisebb képmásai, magánemberek templomi vagy sírszobrai, isten-és szolgaszobrok, ember alakban kifaragott használati tárgyak, amulettek, állatszobrok.
A síkplasztikához hasonlóan a szobrászatnak is megvolt a fő ábrázolási törvénye. Szembenézetből a homlokon, az orron és a köldökön át húzott tengellyel két egyenlő értékű félre vágható szobor. Csak szembenézetre készült, tehát frontális. Oldalról és hátulról, mint plasztika nem érvényesül. A csípők egy magasságban vannak, nem tekinthet, és nem hajolhat el oldalra. A frontalitás és az ünnepélyes testtartás méltóságot fejez ki. A végtagok nem feltétlenül szimmetrikusak, pl. felemelheti egyik karját vagy a mellére teheti.Az alkotások többsége (beleértve a síkplasztikákat is) színes volt. A színek mindig élesen elhatárolódtak egymástól, tört színeket vagy egymásba átmenő árnyalatokat nem találunk. A fény-árnyék-hatást sem alkalmazzák. Ám a színezésben is kialakultak bizonyos konvenciók. A legfontosabb a férfiak és a nők megkülönböztetése színekben is. A nőket mindig világos bőrrel ábrázolták, a férfiak bőre viszont mindig sötét barna a műveken.
Építészet
A templomok:Legfontosabb része, a szentély nem nagy tömeg befogadására szolgál. Az isten-szobrot helyezték el benne, s oda csak a szertartást végző papok s előkelők kis csoportja léphetett be.
Maga a templom lényegében a szentélyhez vezető, udvarok és csarnokok sorából összeálló ünnepélyes felvonulási út. Kialakításuk módja, ill. rendeltetésük szerint a templomok külön típusait képviselik a sziklába faragott barlang-templomok, és a síregyüttesekhez tartozó halotti templomok.
Az Óbirodalom korának jellemző sírtípusai a masztaba és az ebből kifejlődő monumentális fáraó-sír, a piramis. A Középbirodalom idején ezeket a sziklába mélyített barlangsír váltotta fel. A masztaba nyújtott négyszögű, lefelé enyhén szélesedő, döntött oldalsíkú építmény, tulajdonképpen az egyszerű sírhalom nagyra növelt mása. A talaj fölötti rész majdnem teljesen tömör. A belső terek az ajándékok elhelyezésére, az áldozatok bemutatására viszonylag kis méretűek. A sírkamra mélyen ezek alatt van, a hozzá vezető függőleges akna bejáratát az építmény rejti. A piramis négyzet alaprajzú, nem egyszer a száz méteres magasságot is jóval meghaladó, gúla alakú, tömör kőépítmény. Korai formája, a lépcsős piramis úgy keletkezett, hogy a fáraó sírhelyét lépcsőzetesen egymásra épülő masztabák sorával emelték ki a többi közül. Az építés menete a későbbiekben is hasonló maradt, de a lépcsők visszaugrásait kiegyenlítették s az így kapott gúla oldalait simára csiszolt és pontosan illesztett kőtömbökkel burkolták. A gúla térfogatához képest a sírkamrák mérete elenyészően kicsi. A hozzájuk vezető folyosó nyílását gondosan elfalazták. A piramishoz az istenfáraó kultuszának szentelt halotti templom csatlakozott. A barlangsírokat nehezen megközelíthető, meredek sziklafalba vésték. A piramisok sokrétű szimbolikájának egyiket eleme a felemelkedés folyamata. A Nap felemelkedése az égboltra, ahonnan a fáraó lelke az égbe száll. A piramisokat is az életből vett mindennapi jelenetekkel díszítették, jelezve ezzel, hogy az élet nem ér véget a halál pillanatában. Legszebb emlékei a Középbirodalom korából maradtak fenn. Az Újbirodalomban (i.e. 155-1070) nem emelnek több piramist. Alapanyagok: mészkő, homokkő, gránit, kvarcit, bazalt, fa és fém. A legtöbbet használt építőanyagok a napon szárított tégla és a nád voltak, de ezen kívül használatos volt még a homokkő, a mészkő és a gránit.
Szobrászati emlékek
Írnok(párizsi Louvre),Pap portréja (Boston, Museum of Fine Arts),Nofertiti királynő büsztje (Berlin, Staatliche Museen), gizai Szfinx ,Rahotep királyi herceg, hadvezér és Héliupolisz papja feleségével, Nofret hercegnővel (Kairó, Egyiptomi Múzeum),Tutanhamon arany halotti maszkja (Kairó, Egyiptomi Múzeum)
Festészeti emlékek
Táncosnő és két zenélő lány egy lakomán(Thébai temető, Naht sírja, 52. sz. sír),"Völgy Ünnepe"Nebamon sírjának falfestményeiből (London, British Museum),Nofertari királyné thébai sírja,A Médiumi ludak(Kairó, Egyiptomi Múzeum)
Építészet emlékei
Szakkara: síregyüttes,Gizeh: piramisegyüttes,Beni-Hasszán: sziklasírok,Kahun: piramis-város,Deir el-Bahri: terasztemplom,Luxor: Amon templom,Karnak: Amon templom,Théba: Ramesszeum,Abu Szimbel. Nagytemplom,Karnak: Honszu templom,Edfu: Hórusz templom
https://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ttkuj/2het/muvtori/felad2.html
