Őskor
Az őskori művészetet az 1830-as években kezdték csak kutatni. Ekkor fedezték fel az első barlangrajzokat Saléve, Chaffaud és Thayngen barlangjaiban. További felfedezések (Niaux, 1906; Lascaux, 1940; Rouffignac, 1956; Tito Bustillo és Porto Badisco, 1970.Meglepő a barlangrajzok elterjedtsége is. Egész Ázsia és Európa területéről kerültek elő leletek, Kínától a Bajkál-tó környékén keresztül egészen Portugáliáig. De kerültek elő leletek Morvaországból, Ukrajnából, Csehországból és Magyarországról is. A legkiemelkedőbb és legtöbb műre azonban a mai Spanyolország és Franciaország területén bukkantak.
Őskorszak szakaszai:
Paleolitikum. (őskőkor vagy pattintott kőkor), több százezer évig tart.
Elsősorban Nyugat-Európában, Közel-Keleten és Észak-Afrikában azon emberfaj, amely vadászatból, halászatból élt, s aránylag fejlett kő- és csonteszközöket használ. A Neandervölgyi ősember (Homo sapiens neandertalensis) valószínűleg hit a halál utáni életben. Ismerte a tüzet, halottait gödörbe fektette, mellé fegyvereket és táplálékot tett, súlyos mészköveket helyezett rájuk vagy apró kövekből álló dombocskát halmozott föléjük. Ezek a kb. 50-40. Évezred közé tehető telepek igen jelentősek, mert megelőlegezik az előkelőségek sírjait, az óriási temetési dombokat és a megalitikus építményeket.
Ekkora tehetőek vallás és művészet kezdetei.
Mezolitikum (középső kőkorszak vagy átmeneti kőkorszak) kb. i.e. 15-10 ezertől 9000 tájáig.
/A crô-magnoni ember és művészete. /
Neolitikum (A termelés kora, újkőkor, csiszolt kőkor) kb. i.e. 9000 és 3000 között. A művészet első jelei nem a barlangrajzok vagy festmények voltak, hanem az, hogyan és milyen műgonddal alakította ki az ember mindennapi eszközeinek formáját. A kőszerszámok formáját a kor haladtával már nem bízta a véletlenre, hanem tudatosan, csiszolással, ütögetéssel formálgatta azokat, hogy az a céljának megfeleljen. A szerszámkészítés hozzászoktatta az ujjakat az aprólékos munkához, eközben kézügyessége fejlődött. Az ún. „mandulaalakú pengékben" pl. a tudósok már tudatos művészi tevékenységet vélnek felfedezni. A művészet tehát egyidős lehet a munkával.
Festészet
Az ősembert a megfigyelő képessége segítette ahhoz, hogy a még élő, mozgó állatok testét is szinte anatómiai pontossággal meg tudták örökíteni. A barlangok mélyén tevékenykedő „művész" ösztönösen a lényegre törekedett.
Az őskori festményeket és barlangrajzokat a művészet körébe soroljuk, noha célja nem a gyönyörködtetés lehetett. Az embert a létfenntartás elemi szüksége ösztönözte művészi tevékenységre. Az állatot már gyakran a képen megölik, ugyanis a mágia segítségével szerették volna elejteni. A vadászat nehéz mesterség volt az őskorban, ezért hívták segítségül ezeket a rituálékat. Talán úgy hitték, még a vadászat előtt legyőzhetik és birtokba vehetik a kiszemelt állatot. Némelyik testébe nyilakat rajzoltak, a festett vagy karcolt állatformákat kövekkel dobálták. A művészi ábrázolás első tárgya először tehát maga az ember volt, gyakran a saját kezüket rajzolták körül. A kézlenyomatok mellett megjelentek „makarónik", a pontvonalas és a kontúrvonalas rajzok is. Ezután próbálkoznak csak az ábrák kifejtésével, az egész alakos ábrázolással. Számos állatábrázolás hiányos, így gyakorlat kell a felismerésükhöz.
Embert nagyon ritkán, elvétve ábrázolnak. Növényekre emlékeztető formák is csak elvétve akadnak, és alig ismerhetők fel. A festmények és domborművek alkotásakor gyakran kihasználták a barlang természetes domborzatát is. Arra az ellentétre, ami az állatábrázolások naturalizmusa és az emberi alakok leegyszerűsítése között feszül a tudomány még nem talált magyarázatot. Emberalakokat a jégkorszak embere nagyon ritkán örökített meg. Az emberek ábrázolása szembetűnően egyszerű és ügyetlen. Az arcvonásokat alig vagy egyáltalán nem dolgozták ki, a profilok torzak, a testtartás groteszk. Társaikat rendszerint munka közben ábrázolták, amint táncot járnak vagy vadásznak.
Festék: földfesték (sárga, okker, barna, lila, fekete; később egyre kevesebb színt használtak)
Szobrászat:
Jellemző a termékenység istennő ábrázolása. Pl. Willendorfi Vénusz (Kr.e. 30000).
Állatábrázolás: domborművek, csontból faragott lókoponya, nyerítő lófej.
Szobrok anyaga: mészkő, elefántcsont, agancs, agyag.
Ezek a kis Vénusz-szobrocskák sok hasonló jegyet mutatnak. Arcuk vonásai elnagyoltak, a karok és a lábak mindig hiányoznak vagy teljesen kidolgozatlanok, a testhez lapulnak. A törzs formái viszont annál jellegzetesebbek. A fenék és a combok aránytalanul nagyok, és a hatalmas mellek alatt a has úgy domborodik, mint a várandós nőké. A nőisség jegyeit mindig élethűen jelezték egy-egy alkotáson.Ennek funkciója többféle lehet. Egyes kutatók szerint a vadászok nők iránti vágyát fejezi ki, és a rajzokkal a nőt éppúgy magához akarta láncolni, mint az elejteni kívánt állatokat, de valószínűbbnek látszik az a vélemény, miszerint a termékenység ábrázolásával kapcsolatosak ezek a kis szobrocskák, és talán az otthonnal, a tűzhellyel álltak kapcsolatban. Ez a típus Ázsiától Nyugat-Európáig mindenhol megtalálható. Eredetéről azonban semmit sem tudunk. A stílusirányzatok változása mit sem hatott erre a „műfajra". Bárhonnan és bármelyik korszakból is kerültek elő ezek a szobrocskák, ugyanazt az ábrázolásmódot figyelhetjük meg.
Az őskor hátralévő részében két folyamat indul be egymással egy időben: a naturalisztikus állatábrázolás hanyatlása és az absztrakt művészet kibontakozása. I.e. 8000 táján az életfeltételek alapvetően megváltoznak. A tárgyi eszközök tökéletesednek, megtanulták, hogyan kell megszelídíteni az állatokat, és lassanként a földművelésbe is belekezdtek. Az állatképekre nincs már többé szükségük, már állatokat tenyésztenek, nem kell levadászni őket, így a vadászathoz tartozó szertartásokat sem kell már elvégezni.Tehát érdekessége a neolitikumnak még, hogy megjelenik az ún. absztrakt művészet. Bár a kőkorszaki absztrakt ábrázolások kérdése még mindig vitatott. Eszközeikre kör alakú, négyzetes, csillagszerű, keresztjeles, hullámos és törtvonalú szalagokat véstek, melyek ritmikusan változnak, ám vidékenként eltérnek. Egyszerűsítő szándék volt benne vagy csak elszegényesedett a mondanivaló? Annyi biztos, hogy a motívumok folyamatosan átalakultak, egyszerűsödtek. Az állatokat ábrázoló képek is egyszerűsödtek, de megjelentek a figurális elemeket nem tartalmazó művek is.
Kőépítkezés:
A neolitikumban indult el a halott kultusz hatására.
Megalit - nagy kő
Menhír - hosszú kő
Dolmen - asztal, táblakő
Cromlech - pl. Stonehenge
