Reneszánsz
A reneszánsz festészet:
A reneszánsz az ókori művészet értékeinek újjászületését jelentette. A reneszánsz megjelenése helyileg Itália városaihoz, időben pedig a 14-15. századhoz köthető. A reneszánsz képzőművészetben újdonság a perspektíva felfedezése, az emberi test élethű ábrázolása (lehull a lepel − szabadon gyönyörködhetünk az emberi test szépségeiben), valamint a rész és az egész közötti harmónia megteremtésére való törekvés.
Jelentős képviselői Giotto, Botticelli, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Giorgione, Tiziano, Dürer, Hans Holbein és Pieter Bruegel. A reneszánsz egyéniség sokoldalúságát Michelangelo munkássága példázza. Kitűnő festményei a Sixtus-kápolnát díszítik.
Az antik műveltség megismerésével a szellem és a lélek sokoldalú fejlődését biztosító, az emberi méltóság megismerésén alapuló kultúrát kívántak létrehozni. A szépség dicséretét és az egyéniség szabadságát hirdették. Istenben való hitük mellett gyakran kerültek összeütközésbe az egyház merev vallásosságával.
A képzőművészet a reneszánsz korában a természet kutatásának és megismerésének egyik legfontosabb eszköze. A művészek a valóság hiteles bemutatására törekednek. Behatóan tanulmányozzák az emberi test felépítését, a dolgok térbeli tulajdonságait, s mindenekelőtt magát a teret. Kidolgozzák a térbeli kapcsolatok rögzítésének pontos módszerét, a perspektíva szerkesztési szabályait. A kor embereszményének megfelelően a legtöbb művész sokoldalúan képzett: festő, szobrász, ötvös és építész egy személyben.
Legfontosabb jellemzői:
- új: perspektivikus ábrázolás
- gyakori a természeti háttér
- élénk, gazdag színvilág
- a bibliai és mitológiai témák mellett megjelenik a mindennapi élet, a tudományok tisztelete is
- új: portréfestészet
- fontossá válik a mozgások, érzelmek természetességének visszaadása
Az olasz Leonardo da Vinci a reneszánsz embereszményének, a "homo universale" (egyetemes ember) megtestesítőjeként egy személyben volt festő, szobrász és építész. Leonardo képein világosan láthatjuk festői hitvallását, mely szerint a látás azonos a felismeréssel és a megértéssel. Leghíresebb művei egy firenzei kereskedő feleségének arcképe, a Mona Lisa, a Sziklabarlang Madonna, valamint a milánói Sta. Maria delle Grazie kolostor ebédlőtermében készült falkép, az Utolsó vacsora.
Reneszánsz építészet:
A reneszánsz építészet legfontosabb jellemzője a világias,profán légkör. A reneszánsz ember a földi életet állította központba: harmóniában akart élni e földi létben és boldog lélekként üdvözülni a túlvilágon. Ez az új humanista világnézet új stílust hívott életre, mintaképévé az élet teljességét tükröző antik (görög és római) művészet vált, ennek újjászületését (reneszánsz) hirdették. Az egyházi mellett hangsúlyos szerepet kapott a világi építészet is. Esztétikai kritérium lett a harmónia, a szimmetria és a tér centrális felfogása, térlefedéseknél a kupola.
Legfontosabb jellemzői:
-szimmetria
-erős vízszintes tagoltság,párkányokkal,oszlopokkal
-görög vonások(átriumos belsőudvar)
-római vonások(kupola)
-fontos alkotóelemek:az oszlopok,a párkányok,a lépcsősorok,a korlátok és a konzolok.
Reneszánsz szobrászat:
Az új szobrászati irányzat az Itáliai Firenzében jelent meg először.
A művészek felhagytak a középkori egyházi szobrászat merevségével és a mozgalmasabb kompozíciókat részesítették elönyben.
A reneszánsz szobrászat nagyjai:
-Lorenzo Ghiberti
-David Donatello
-Andrea del Verrocchio
-Michelangelo Buonarroti
-Leonardo da Vinci
Reneszánsz írok/költők
- Balassi Bálint
- Giovanni Boccaccio
- Bornemisza Péter
- Rotterdami Erasmus
- Heltai Gáspár
- Morus Tamás
- Petrarca François Rabelais
- William Shakespeare
- Tinódi Lantos Sebestyén
- Geoffrey Chaucer
- Janus Pannonius
Művészet
A reneszánsz művészeti eljárásokat, miután megérkeztek Európába, mindenhol a helyi körülményeknek megfelelően fogadták és alakították át. A korszak híres festői, mint Albrecht Dürer, Pieter Bruegel, id. Hans Holbein Leonardo da Vinci, Robert Campin, Jan van Eyck és Rogier van der Weyden az új hatások mellett többnyire sokat megtartottak a gótikus stílusból is, és ötvözték a stílusokat, amely folyamat Hieronymus Bosch munkáin fedezhető fel a legjobban. Az északi reneszánsz művészet, részben a reformáció hatására, többet hagyott meg a keresztény hagyományokból a klasszikusok mitológiákhoz képest, mint az itáliai.
A legnagyobb különbség az északi és az itáliai reneszánsz között a használt nyelv volt. Amíg az itáliai humanisták a latin és görög nyelv használatával is a múlthoz fordultak, az északiak inkább a szélesebb körben befogadott anyanyelvükön alkottak.
