Realizmus

A realizmus a 19. század közepén alakult ki. A neve a latin real szóból ered, ami valóst jelent.  Az 1850-1870 közötti két évtized a realizmus diadalának korszaka volt. A realizmus elnevezését először Gustav Courbet francia festő kiállításának címeként használtak. Alapját a valóság pontos és részletező megfigyelése adja. Célja a  közösségi lét valóságának, az egyén és a közösség kapcsolatának az ábrázolása. Habár a romantika ellentéte, ihletet is merít belőle. A heroikus témák ábrázolása felváltja a mindennapi élet objektív bemutatása. Figyel a korabeli társadalom keserű valóságára. A képzelet helyett a tárgyilagosság a legfontosabb. Az egyedivel szemben az általánost és tipikust helyezi középpontba. A típust mutatja be, tipikus embereket tipikus körülmények között ábrázol, a társadalomról tablót készít, pontos képet ad a társadalomról. 

Realizmus az építészetben:

A szerkezetek fejlődése a romantikát követő korszakban kiszorult a "művészi" építészetből. Az alacsonyabb értékűnek tartott mérnöki munkák vonalán haladt. Ott adódott lehetőség arra, hogy egy új anyag, az acél alkalmazási lehetőségeit kikísérletezzék. A "művészi" építészetben az érdeklődés főként a formai problémák megoldására irányult. A kor felfogása szerint a szakmai felkészültséget elsősorban a történelem beható ismerete, a történelmi formák alkalmazásában szerzett jártasság jelentette. A múlt kimeríthetetlen tárházából mindent elővettek, aminek a felhasználására lehetőség nyílt. Terveztek gótikus középületet, román templomot, reneszánsz palotát, barokk lakóházat s klasszicizáló múzeumot. Kötött szabályok nem alakultak ki, egy épületet a rendeltetéstől függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni. Az elsődleges követelmény az volt, hogy az alkotás a választott stílusnak hűen megfeleljen. A történeti korokhoz forduló neo-stílusoknak ez a változatos együttese összefoglaló néven az eklektika. A tér és a tömeg alakításában új megoldások nem nagyon születtek. Az előző korszakhoz - a klasszicizmushoz és a romantikához - hasonlóan az eklektika is a barokktól örökölt módszerekkel élt. Reprezentatív terek szervezésénél az axiális térsorolást, tömegformálásban a szimmetriának hangsúlyt adó tagolás módot alkalmazta. A homlokzatképzésben is megtartotta a szintek rangsorolásán alapuló s a plasztika fokozásával a középtengelyt kiemelő formálási elvet. A homlokzat azonban most jelentősebb volt, mint azelőtt bármikor: az eklektikus épület jellegét döntő mértékben az határozza meg.

Híres alkotások: Eiffel-torony (Gustave Eiffel), Párizs északi pályaudvara, Garnier palota (azaz a párizsi opera), Országház (Budapest), Mátyás templom, Halászbástya.

Realizmus a szobrászatban:

A művészet történetének voltak válságperiódusai, amikor kifulladt az alkotó erő, modoros, eklektikus művek születtek. A hivatalos művészet csődje az építészetnél vagy a festészetnél is nyilvánvalóbban mutatkozott meg a szobrászatban. A szobrászatban ugyan már korábban is megfigyelhetők a válságjelek. A barokk plasztika túlnyomó része inkább csak épületdekorációs funkciót teljesített, sablonok szerint mintázták, és a klasszicizmus is túl közvetlenül utánozta a római másolatok révén ismert görög klasszikus szobrászatot. A romantika sem kedvezett a szobrászatnak, adekvát képzőművészeti műfaja a festészet, és a realizmus is, amely pedig a festészetet számos remekkel gazdagította, a plasztikában ellentmondásos megoldásokhoz vezetett. Ha voltak is a 19. század derekának nagy felkészültségű és jelentősebb szobrászai, a század mégis a szobrászati gondolat elvesztésének a százada volt. Ennek csattanós bizonyítékai a köztéri emlékművek.

Híres művek: Milleniumi emlékmű szobrai (Zala György), Bacchásnő (Dalou), Mátyás emlékmű (Fadrusz), A tánc (Jean-Baptiste Carpeaux), Feszület (Fadrusz), Tehertartó Atlasz (Fadrusz), Toldi Miklós a farkasokkal (Fadrusz), Ülő munkás (Goldmann György).

Realizmus a festészetben:

A realizmus első jelentkezése a barbizoni iskola fellépte volt: az akademikus szabályok ellen léptek fel, kivonultak a természetbe. A szabad ég alatt kezdtek festeni, ezt plein air festészetnek nevezzük. Elvetették a vallási, mitológiai és allegorikus témákat. Az apró részleteket is ábrázolták. A realizmusban a festők a modern világot, és életet ábrázolták. A stílus célja az volt, hogy rávilágítson a munkásokat, és a parasztokat sújtó szociális igazságtalanságokra. A realista forradalom a művészetben csak a témák és a motívumok kiválasztásában hozott újdonságot, mert ez a technika korábban is ismert volt a spanyol és holland festészetben. 

Híres alkotások: Gustav Courbet: Kőtörők, Gustave Courbet: Ornans-i temetés, Repin: Hajóvontatók a Volgán, Munkácsy Mihály: Siralomház, Munkácsy Mihály: A rőzsehordó nő, Munkácsy Mihály: Ásító inas, Munkácsy Mihály: A baba Látogatói, Szinyei Merse Pál: Majális, Tornyai János: Bús magyar sors. 

Realizmus az irodalomban:

Jellemzői: a valóságos, gyakran megtörtént események megírása, a mindennapi életből ismert jellemek megformálása, a szereplők alkatának és társadalmi helyzetének megfelelő stílusú párbeszédek alkalmazása, a leírások dokumentatív értelemben is hitelesek és érzékletesek. Az író a valóság bemutatásához a hosszas, részletező leírásokat használja. Minden apró részletet nagy gonddal részletez. Cselekményvezetése egyenes vonalú, az epizódok, mellékszálak elmaradnak. A cselekmény izgalma helyett a főhős lelkét ábrázolja. Hősei hétköznapi emberek, hétköznapi tulajdonságokkal bíró típusok. A realizmus jellemző lírai műfajai: dal, elégia, tájleíró költemény. A realizmus jellemző gráma műfajai: analitikus dráma, szalondráma, népszínmű, operett. A realizmus jellemző epikai műfajai: novella, elbeszélés, kisregény, regény, karrier regény. 

Híres realista írók: Stendhal (1783-1842), Honoré de Balzac (1799-1850), Gustave Flaubert (1821-1880), Lev Nyikolajevics Gogol (1809-1852), Fjodor Mihajlovicss Dosztojevszkij (1821-1881), Anton Pavlovics Csehov (1860-1904). 

 

https://create.kahoot.it/share/realizmus-a-festeszetben/5a00a5c9-2fcb-4301-be98-e9adf14efdd8?fbclid=IwAR0z2rabrVQeyuIQuQ_l00aETPcPol4tMUGqq1MYJ5olA9IeTPUwCRTK0AI

Kapcsolódó dokumentumok

Híres munkák